Búcsúzás

Szigetem lakatlan,
nézem a hullámokat,
ahogy távolodik a múlt,
egy úszó palackban:
… az izzó katlan,
a perzselő parázs
és valami láthatatlan
szívbemarkolás.

A szeretet, a félelem,
az örök marakodás.
Egy zárt idő
és benne a bűn,
és bűnhődést követő
lassú feloldozás.
Egy hitét el nem hagyó,
könnyező világ
és a reszketve ölelő,
meztelen útitárs.
Tavasz és ősz,
születés, elmúlás,
forró ölelések,
fájdalmas búcsúzás.
Egy hangtalan üvöltés,
egy nem várt érintés,
egy vágyszínű virág.
Tengernyi érzés,
most palackba zárt varázs.
Némán összemosódó
múlt és jelen,
a szétfolyó láthatáron,
egy szétfolyó látomás.

/Köllő Krisztina/

Share: