Kedves Látogató, üdvözöllek honlapomon!

2012-ben ismerkedtem meg a Mandala festészet művészetével. Magával ragadott az a meditatív állapot, amit közben tapasztaltam. Egy idő után rájöttem, hogy minden mandalám az adott érzésemnek megfelelő hangulatban készült el, ezt más nem is bizonyítja jobban, mint a színek és motívumok jelentése.

Később belekóstolhattam a festészetbe is. Több témában festek, többnyire itt is a színeket és a formákat részesítem előnyben. Minden festményemben egy picit benne vagyok én is, talán ez nem is lehet másképp. Vannak piros napjaim, vannak sárgák, zöldek és akkor megfestem őket.

Majd jött a fotózás. Mindig is csodáltam a képeket és megragadott, hogy más és más ember nézetében ugyanaz a dolog mennyire sokoldalú. Így egy tanfolyam keretein belül elsajátítottam az alapokat és azóta is folyamatosan fejlesztem magam ezen a területen, bár úgy érzem néha, hogy nem születtem „igazi” fotósnak, mert nem tudom elfogadni a „szabályokat” ezen a területen. 🙂

Az írás soha nem vonzott. Három évvel ezelőtt írtam egy verset, mert megígértem egy nagyon kedves ismerősömnek. Akkor nemcsak kihívásnak, hanem jó poénnak is tűnt. Majd jött még egy vers, még egy és még egy…. Tavaly tavasszal egy versíró pályázaton találtam magam, ahol 178 vers közül megkaptam a harmadik díjat. Hatalmas elismerés volt számomra és azon a napon megváltozott valami bennem. Már nem „akarok” verseket írni, csak megírom őket, ha megszületnek bennem.

Hogy melyik a kedvencem a négy közül?  A mandalák, a festészet, a fotózás vagy az írás? Nem tudnék dönteni. A hangulatomtól függ és attól, hogy épp merre visz a képzeletem.

Az egyik kedvenc városom

“A művész nem a valóságot ábrázolja, hanem azt a látomást, melyet a valóság élménye kelt az emberi lélekben. Ez a többlet a művészet. “

-Márai Sándor-